I know what u saw these days

Azt hiszem nem szerettem volna Felicity Huffman helyében lenni, mikor megkapja azt a telefonhívást, hogy: "Hello, rád gondoltunk, hogy eljátsz egy transzexuális férfit. illetve nőt. Szóval érted..". Tehát innentől önbecsülés mínuszban, bár a filmnek ez nem tesz rosszat. De amit ez után a vízió után összehozott, az igazán dicséretre méltó. Szépen is van fölvéve, nekem mondjuk a megnyugtató, szimmetrikus kameraállások mindig jól esnek, és itt abból van egy pár. Szóval ez egy transzexuális road-movie a családról. Arról, hogy jobb-e ha van.. És hát persze kötelezően arra lyukadunk ki, hogy jobb, de megértem én, hogy klisék nélkül meg biztos azok hiányán akadnék ki. Amúgy szép szimbólumokat is használnak, egyik kedvencem a bakelitlemez lelassítása, mondanám, hogy tökéletes, de nem szeretek ezzel a szóval dobálózni. Ezen kívül vannak benne figyelemre méltó meglátások, pl a GyűrűkUra újraértelmezése.. (: Amelyik viccet szerintem direkt nekem írták bele, az a hüvelytágító Keanu(L)-nak nevezése, és értékeltem is. (: A sapka/kalap/valami a fejeden jelzések is érdekesen, érthetően, de nem szájbarágósan voltak elénk rakva. Az újraértelmezés pedig nem csak a GyU-nál volt különleges, az éttermi jelenet után az ember elekezdi értékelni a saját családi vacsoráit.. Amit még külön kiemelnék, és hamár beszélek róla, meg is köszönnék, hogy a kritikus, e köré épülő jelenetben nem mondták ki a StarWars óta elcsépelt "I am your father"-mondatot. Eléggé torz, de borzasztóan szórakoztató film. (:

Össz.: 9/10

Én, személy szerint nagyon szeretem a stílustól eltérő betéteket, rajzfilmekben meg főleg (ld Hortonban a DragonBallos rész), szóval nálam az indítás nyerő. A rajzolás (igen, erre eléggé kényes vagyok..) egészen aranyos, sőt mai rajzfilmekre nem túl jellemző módon még egészen állat-szerű állatokat kreáltak, ami külön öröm. Mondjuk a madárdolognak-pandagyereke- dilemmát így sem oldották meg, de azt hiszem (remélem....) ez egy direkt vicc. A gonosz tigris tényleg ijesztő, az én gyermeteg tűrőképességemet legalábbis megrázta. A kedvenc szereplőm azért nem az erre a célre kifejlesztett dagi, de ambiciózus pandamaci volt, hanem a bolond-bölcs (azt hisszem adott esetben ezek lehetnek szinonímák..) teknősbéka. Sajnos mire erre rájöttem, már nagyjából késő is volt, és akkor itt mondom el, hogy annak ellenére, hogy a virágszirom-effektus eléggé Pocahontas-osra sikeredett, de azért igazán szép, gyerekbarát halál-ábrázolást hoztak. Legjobb idézet a halottnak hitt kung fu mester szájából jött, mégpedig: "I'm alive. ..or we'll both dead." Régóta az egyik legjópofább mese, amit láttam. Pedig lehetett volna viccesebb is..

Össz.: 8/10

Ebből pontosan az első rész aranyossága hiányzott. A James Bond-os fíling (megint ez az ómagyar szó, sajnálom), amitől ez alőző annyira szerethető és főleg vicces volt, na abból sem, semennyi. A rajzolást még najó, megértem, bár nem örülök neki és szerintem a 3D-re specializálódott mai gyerekeknek sem fájt volna a régi, jól bevált grafika annyira, mint így az első rajongóinak ez a fajta. (Túlbonyolítottam? elnézést..) Pont nemrég kezdtem el nézni az 1-et és csak az első 10 percben annyit nevettem, mint amennyit itt nevettem volna, ha az itt jópofának szánt poénok tényleg viccesek (kivéve persze a Dumbó és Oroszlánkirály utalások... (: ). Szóval a humorszint is jelentősen csökkent. Amit viszont értékeltem, hogy nagyjából megmaradtak a régi szinkronhangok, ill. a fent említett 2 viccet (másfél óra alatt, elég rossz arány..). Ja és az angol feliratot nem sikerült lekaparnom alóla, így néha bel-belenéztem abba is, de hát igen, ez sem az a mese/film, mait a foreigner friend-ed igazán értékelni tudna. Vagyis a végeredmény egy jellegzetes "második rész", csak ebben az esetben pont nem az eredeti megszállotjainak. (Vagy igazából a második részek sosem azoknak vannak? huh. ideológiai válság, ezen elgondolkodom) A pontszám valamennyire felhúzásával az első résznek tisztelgek.

Össz 4/10

Vágytam már egy jó kis blockbusterre na (: Főleg Dylan élete után, gondoltam valami hollywoodi agyatlanság jót fog tenni. Nagyjából lebutultam a feladathoz, aztán uccu. Az ősemberek téma (nekem legalábbis) új, bár kétségtelen, hogy hordoz magában nehézségeket, már ha csak a történelmi hűségre gondolunk (bár ez arrafelé, mint tudjuk nem szokott gond lenni, és ha belegondolunk hogyan is lehetne másként, minthogy i.e. 10.000ben perfect american accent-el kommunikáljanak..). Szóval vagy bátor, vagy hülyének néz. És persze inkább ezutóbbi.Történelmi dráma, jellemfejlődéssel, mérsékelten kidolgozott, de mindenképpen meghatározó szerelmi szállal és nagy eyecandy (valakinek biztos az..) csatajelenettel  a végén. Nem sokkal rosszabb, mint bármelyik az elmúlt 10 évben készült történelmi blockbuster. Ami ZAVART, nagybetűkkel, az a tecnikai része, pedig 1: nem hittem, hogy az ebben a században készülő filmeknél ez még gond lehet, 2: látszott, hogy erre költöttek a legtöbbet. mindent. De például a nagy aranypiramis-lezuhanós jelenet kifejezetten egy gyengébb grafikájú számítógépesjátékra hajazott. És amit még sikerült is nagyjából szépre megrajzolni, azt is el tudták rontani (a mammutcsorda például gyönyörű szimmetrikus fut két irányba..). A végén pedig (lehet, hogy nem bírom ki és lesz itt egy kis SPOILER), amikor azt hinnéd, hogy na, hú, most meglaptél, na azt is szép műanyag happy end-dé tudják torzítani. Összességében nem nekem valók ezek a történelmi drámák, szóval amíg Keanu Reeves be nem vállal egyet, addig asszem vakvágányra teszem őket.

Össz: 3,5 / 10

Ez csak egy rövid emlékeztető lesz, h el ne felejtsem megnézni mégegyszer ezt a filmet. Mert igazából tetszett, de éreztem végig, h nem éééértem, nem ééértem. Zavaros volt az egész, időbeli és mindenféle ugrásokkal. De én ezt a saját oktalanságomnak tudom be, sem Bob Dylan élettörténetében, sem a filmben megjelenő korok történetében nem vagyok annyira otthon, mint szeretnék lenni. Nekem így a film egy rövid jelenetekre épülő spirit-movie volt, annak pedig igen jó. OK, persze, néha csak kapkodtam a fejem, amikor az eleve különböző időben lévő 6 szereplő életének részletei sem kronológikusan folytak egymás után, de igyekeztem megérteni, amit meg lehet. Szerintem újranézendő, addig meg utána olvasgatok, meg Dylan életének is, az inside-joke-okhoz ugyanis persze közöm nem volt. Amit viszont így is imádtam az a ZENE!!! Mind az eredeti, mind a színészekből jövő változatok. És a főcím alatt az a kis finomság, ahogy a főszereplők neve átolvadt egyikből a másikba. We're all Dylan. (:Szép-szép, csak nem értem.

Össz: coming soon - újranézés után

Na akor itt van az eyecandy fiúknak (: Ez a férfi Sex and the City, vagyis nem táskák, ruhák meg cipők vannak benne, hanem autók, akció meg csajok. Ja és persze póker. Persze a lányoknak sem kell azért csukott szemmel végig ülni ezt a majdnem két és fél órát, Daniel Craig megdolgozott azért, hogy megkapja a 007es címet. Nekem tetszik a Begins-es játék is, hogy most megmutatjuk, hogy lett "the name is Bond. James Bond" (: Amit az ember kap az fogyasztható, lány-belekkel is bevehető akció. Persze a realitástól nagyjából a 2. percben szakadunk el a darukon ugrálós jelenettel, de értem én,hogy itt nem ez a lényeg. A következő generáció JBje pedig hozza, amit kell. Amikor az ember már megijedne, hogy eltunyul, akkor gyorsan van még néhány nagyobb csavar az utolsó fél órára (: Bár van egy-két eszelős, már már Hulk-os nézés ott a végefelé, de megbocsájtjuk neki. Szóval én, a Pierce Brosnan generációból teljes bizalmat szavazok a szöszinek. Csak így tovább! Vagy visszább.. (tényleg JB - childhood???? (: )

Össz: 8,5/10

Huh. Nehéz egy kultfilmről véleményt írni. Szóval megnézés előtti benyomás, hogy mintha ez a film az egyetlen (de kritikus) van-e-rajta-bugyi - jelentből állna.. Mert ez van a borítón, a menü alatt, a trailerben, szóval mindenütt. Hát jó, megnézzük. Egy erős szexközbe-kinyírlak jelenttel nyitnak, hát jó. És aztán a film egyszerre lesz szexi és izgalmas (: Michael Douglast egyáltalán nem kedvelem, de ebben a filmben kifejezetten jó. Sharon Stone pedig... hát, ő pedig Sharon Stone. Nem hiszem, hogy a fergeteges színészi játék miatt lett ebből aaaaaakkora kultfilm, de az biztos, hogy a férfi rajongók imádatát, ha nem is megértem, de elfogadom. A sztorinak valószínüleg a perverziója ami ennyire el tudja varázsolni az embert, vagyis, hogy minden Stone-Douglas jelenet alatt lehetizgulni, hogy vajon melyikük fogja megölni a másikat... És a befejezés szerintem tökéletes, Paul Vehoeven kezét dicséri, vagyis el lehet gondolkozni, hogy egy alapvetően adott, nem annyira átdolgozható forgatókönyvvel is mennyit lehet játszani, cska úgy, szöveg nélkül. (: Alapmű és meg is értem, hogy az, ilyesmit mostanában már nem csinálnak (miért???).

Össz: 9/10 

Egészen friss az élmény. Akkor mondom: Szóval elején hosszú intro, nézheti az ember, h milyen szépen rajzolt kis mesécske lesz ez, juppí, van még lelkük a meserajzolóknak. Aztán nyitunk tovább egy aranyos elefántfül vs úszósapka viccel, egészen szimpatikus ( a fülhasználat ezután is 10/10, igazán kreatív, és mindig jókor jön). De aztán megjelennek a furcsa torz állatok. Bevallom ugyan, akis sárgát (Katie azt hiszem) imádtam, de ő volt a Shrekből a Csizmáskandúros, vagyis szeretni kellett és kész. Kár, hogy nem kapott több szerepet, jobb lett volna az egész, ha a kölkök is Hortonnal tartanak a kalandos útja során. A képregényes betétet is szerettem, teljesen Dragon Ball fíling, ha szabad ezt az ómagyar szót használnom. A legeslegjobb viccet elkell mondanom, szóval aki élesben akar nevetni az ne figyeljen ide (Spoiler): kengurumama mondja az erszényből kikandikáló kengurubébinek: "Honey, go to your room!" (: Nekem betett. Csak kár, hogy aztán ellőtték még 3x.... Aztán szerintem goof, de aztán ki tudja: Horton átküzdi magát azon a nyamvadt hídon, de aztán mindenki olyan vidáman jár kel a dzsungel meg a szikla másik oldalán, mintha legalábbis nem lenne ott egy szakadék. HAHÓ! Az a híd leszakadt fiaim, ti honnan jöttök? És ha van másik út a százakárhány kilós elefát miért nem azt választotta?? Vagy ne legyek követelőző, és nézzük csak hülyének a kisgyerekeket? ok. Aztán a 'who'k megrajzolása nagyon grinch-es volt, amit én személy szerint mélyen utálok, szóval nemtudtam nekik eléggé szorítani a túlélésért. Összességében nem ez volt a legrosszabb mese, amit mostanában láttam, de nem tetszett. Közepesnél jobbat csak a kengurus viccért és a sárgáért kaphat.

Össz: 6/10
 

Az egyik nő amerikában, a másik Angliában, az egyikük filmelőzeteseket készít, a másik újságíró, a közös pont pedig a törött szív. Mert azok az átkozott férfiak ugye. Ésakkor ezután soha többé szerelem, még csak hímnemű lényt sem akarok látni. Végelkeseredettségükben rövid ímélezés után lakást cserélnek és megkezdődik a Holliday, vagyis a Vakáció, ahol mindne megtörténhet. És persze meg is történik, végül is Hollywoodban vagyunk, vagy hol. Vagyis az összetört szívek befoltozódnak és a férfiak mégsem annyira elvetemültek, csak meg kell találni a megfelelőt. Szerintem a Love Actually óta az egyik legjobb limonádé téli lovestory, lényeg megint, hogy megfelelő elvárásokkal (illetve azok nélkül) üljünk le filmet nézni. Mert esti lánybulira jó lesz, még az aktuálissal is meg lehet nézni, de csak ha csípi Jack Blacket, vagy végtelenül szerelmes Cameron Diazba, mert azért a célközönség persze a gyengébbik nem.

Össz: 7,5/10

Jó, bevallom, Louis Garrel miatt néztem meg ezt a filmet. De ehhez képest meglepően jó volt. A 'chanson'-ok teljesen emberbarátok benne, egészen dallamosak, mondanivalósak, slágeresek. Persze, francia, vagyis a homosexuel-vonalat nem lehetett kihagyni benne, úgy látszik Louis Garrel erről lesz híres (Dreamers). Ha nem számítassz sokra, megkapod, amit akarsz. Vagyis szerelmes, párizsos, éneklős, nem fogja megváltani a világot, de egy estét el lehet tölteni vele.

Össz: 7/10

Tökéletesen megfogott hangulat. Zenék szintén. Vannak jelenetek, amiket így, többszöri nézésre sem tudok csak egyszer megnézni, legalább 3 visszatekerés garantált. A nagy és szerelmes számoknál még a skót/ausztrál akcentust is szeretem, egyszerűen nem tudnak hibázni ebben a filmben. Megnevettet, megríkat, boldoggá tesz. (: És mi kellhet még. Bár a végével egtöbbször úgy járok, mint a Hair-rel, ami az én változatomban ott fejeződik be, hogy fölszállnak a repülőre. Itt is, a msáodik súlyosabb köhögcsélés után nálam Game Over van. Mert nekem mese kell. Csak semmi drááma.

Össz: 9/10

-Láttad azt az új filmet?
-Melyiket?
-Tudod, azt a Norah Jones-osat..

Hát igen. Ez elkerülhetetlen, ha az ember  zeneiparból lavírozik át a mozgóképhez. Norah Jones hozza a róla kialakított képet; álmodozik, aranyos és az áfonyáspitéből is mindig eleget hagy a szája szélén ahhoz, hogy aztán a következő snittnél borzasztó irigyek legyünk rá. (Spoiler?) Utáltam volna ezt a filmet, ha a végén nem teljesedik be a szerelmi szál, nekem ez kell, mese habbal. A közben lévő két fősztori.. Hát azokon túl kell esni, hogy az ember elnyerje méltó jutalmát. Oh Alfie, Alfie, hát látod? Van neked szíved. (:

Össz: 8/10

Végy 4 szimpatikus színészt, rakd őket össze egy filmbe és igyekezz elérni, hogy minnél több legyen a szerelmi drámadrámadráma. Teljesen fogyasztható film, gondolkodhatsz is rajta, ha épp olyanod van, meg csak bambán hagyhatod is magad szórakoztatni. Jude Law beszédstílusát és angol akcentusát külön imádom és még Natalie Portmant is el lehetett viselni benne.

Össz: 7/10

Na fiam, akor ülj le szépen és megmondom neked, mekkora egy előítéletes emberi selejt vagy, pedig a leg (és akkor most jön a lista:) becsületesebb, odaadóbb, jóapukább, gondoskodóbb, szeretnivalóbb, szórakoztatóbb (kívánt jelzőkkel kiegészítendő) emberek mind a kisebbségiek. Hát ez a film (nem túl erőteljesen álcázott) üzenete. De tudod mit? Én megkajáltam.. Sírtam, ahol kellett, megijedtem ,ahol kellett, nevettem ,amikor kellett. Beszppantott Hálivúd. Sajnálom - de egy estére köszönöm neki. (:

Össz: 8/10

Idézet a rendezők fejéből: "Jó, rakjunk bele egy felkapott tinibálványt, így jönnek majd a tizenéves kislányok. Ki ér rá mostanában? Áh itt van mondjuk Orlando Bloom (megj: akinek meglepően jól áll a borosta (: ). Casting pipa. De azért rakjunk bele hosszú, költséges csatajeleneteket is, az elcsépelhetetlen(nek tűnő) lassítással és szomorú aláfestőzenével, hogy legyen miről írnia az imdb-nek, hogy belelógott a Rolex. Meghát, amúgy, végülis történelmi dráma ez, vagy mi." Hát igen. Ebből 2 óra (meg egy kicsi) csak igazán elszánt Orlando-fanatikusoknak ajánlott. Ja és a film elején azt hinnéd, "dejó, itt van Liam Neeson, van remény" -> na igen, ő rögtön meg is hal. Mert nehogymár. T: történelmi drámát legközelebb csak akkor, ha Brad Pitt megint minimális jelmezben feszít.... (:

Össz: 2,5/10 

És igen, ez a Dangerous Liaisons története, külön tinédzsereknek lebutítva, őrültül felmodernizálva, egy szőke nyálgéppel a főszerepben. Vagyis csak 13-15 év közötti lányoknak - még nézni is fognak, hogy milyen durva ez a film a nagy "erotikus" jeleneteknél. Ha nem tartozol ebbe a kategóriába és mégis tetszett, akkor kötelező a Dangerous Liaisons! Most! T: egy jó történet még nem elég..

Össz: 3/10

Jó, a szereposztás persze rögtön rossz. Én Keanu-nak adtam volna az élvhajhász, gonosz grófot, de persze totálisan elfogult vagyok (és erre büszke). Amúgy kösztümös, szerelmes, ármányos. T: imádom ezt a kort... (:

Össz: 7/10

T: Voody Allen nem normális, ezen persze nem lepődtem meg annyira, illetve nem lehet egy közepesen attraktív fiúra építeni egy egész filmet. Borzasztó hosszú(nak tűnik), főleg amikor az utolsó harmadban a nagy és szenvedélyes szerelmi szál is kiég és átmegy az egész egy torz Bűn és bűnhődés adaptációba..

Össz: 2/10

Borzasztó látványos. A sztoritól többet vártam volna, a special effectekre szánt pénzek 1/3-át lehet, hogy mégis csak arra a forgatókönyv íróra kellet volna szánni.. T, vagyis Tanulság: Nem bírom a világvégés, megmentjük-a-világot-a-pusztulástól filmeket (kivéve perverz vonzódás a Függetlenség Napjához..)

Össz: 5/10