Egészen friss az élmény. Akkor mondom: Szóval elején hosszú intro, nézheti az ember, h milyen szépen rajzolt kis mesécske lesz ez, juppí, van még lelkük a meserajzolóknak. Aztán nyitunk tovább egy aranyos elefántfül vs úszósapka viccel, egészen szimpatikus ( a fülhasználat ezután is 10/10, igazán kreatív, és mindig jókor jön). De aztán megjelennek a furcsa torz állatok. Bevallom ugyan, akis sárgát (Katie azt hiszem) imádtam, de ő volt a Shrekből a Csizmáskandúros, vagyis szeretni kellett és kész. Kár, hogy nem kapott több szerepet, jobb lett volna az egész, ha a kölkök is Hortonnal tartanak a kalandos útja során. A képregényes betétet is szerettem, teljesen Dragon Ball fíling, ha szabad ezt az ómagyar szót használnom. A legeslegjobb viccet elkell mondanom, szóval aki élesben akar nevetni az ne figyeljen ide (Spoiler): kengurumama mondja az erszényből kikandikáló kengurubébinek: "Honey, go to your room!" (: Nekem betett. Csak kár, hogy aztán ellőtték még 3x.... Aztán szerintem goof, de aztán ki tudja: Horton átküzdi magát azon a nyamvadt hídon, de aztán mindenki olyan vidáman jár kel a dzsungel meg a szikla másik oldalán, mintha legalábbis nem lenne ott egy szakadék. HAHÓ! Az a híd leszakadt fiaim, ti honnan jöttök? És ha van másik út a százakárhány kilós elefát miért nem azt választotta?? Vagy ne legyek követelőző, és nézzük csak hülyének a kisgyerekeket? ok. Aztán a 'who'k megrajzolása nagyon grinch-es volt, amit én személy szerint mélyen utálok, szóval nemtudtam nekik eléggé szorítani a túlélésért. Összességében nem ez volt a legrosszabb mese, amit mostanában láttam, de nem tetszett. Közepesnél jobbat csak a kengurus viccért és a sárgáért kaphat.
Össz: 6/10