Én, személy szerint nagyon szeretem a stílustól eltérő betéteket, rajzfilmekben meg főleg (ld Hortonban a DragonBallos rész), szóval nálam az indítás nyerő. A rajzolás (igen, erre eléggé kényes vagyok..) egészen aranyos, sőt mai rajzfilmekre nem túl jellemző módon még egészen állat-szerű állatokat kreáltak, ami külön öröm. Mondjuk a madárdolognak-pandagyereke- dilemmát így sem oldották meg, de azt hiszem (remélem....) ez egy direkt vicc. A gonosz tigris tényleg ijesztő, az én gyermeteg tűrőképességemet legalábbis megrázta. A kedvenc szereplőm azért nem az erre a célre kifejlesztett dagi, de ambiciózus pandamaci volt, hanem a bolond-bölcs (azt hisszem adott esetben ezek lehetnek szinonímák..) teknősbéka. Sajnos mire erre rájöttem, már nagyjából késő is volt, és akkor itt mondom el, hogy annak ellenére, hogy a virágszirom-effektus eléggé Pocahontas-osra sikeredett, de azért igazán szép, gyerekbarát halál-ábrázolást hoztak. Legjobb idézet a halottnak hitt kung fu mester szájából jött, mégpedig: "I'm alive. ..or we'll both dead." Régóta az egyik legjópofább mese, amit láttam. Pedig lehetett volna viccesebb is..
Össz.: 8/10
