Azt hiszem nem szerettem volna Felicity Huffman helyében lenni, mikor megkapja azt a telefonhívást, hogy: "Hello, rád gondoltunk, hogy eljátsz egy transzexuális férfit. illetve nőt. Szóval érted..". Tehát innentől önbecsülés mínuszban, bár a filmnek ez nem tesz rosszat. De amit ez után a vízió után összehozott, az igazán dicséretre méltó. Szépen is van fölvéve, nekem mondjuk a megnyugtató, szimmetrikus kameraállások mindig jól esnek, és itt abból van egy pár. Szóval ez egy transzexuális road-movie a családról. Arról, hogy jobb-e ha van.. És hát persze kötelezően arra lyukadunk ki, hogy jobb, de megértem én, hogy klisék nélkül meg biztos azok hiányán akadnék ki. Amúgy szép szimbólumokat is használnak, egyik kedvencem a bakelitlemez lelassítása, mondanám, hogy tökéletes, de nem szeretek ezzel a szóval dobálózni. Ezen kívül vannak benne figyelemre méltó meglátások, pl a GyűrűkUra újraértelmezése.. (: Amelyik viccet szerintem direkt nekem írták bele, az a hüvelytágító Keanu(L)-nak nevezése, és értékeltem is. (: A sapka/kalap/valami a fejeden jelzések is érdekesen, érthetően, de nem szájbarágósan voltak elénk rakva. Az újraértelmezés pedig nem csak a GyU-nál volt különleges, az éttermi jelenet után az ember elekezdi értékelni a saját családi vacsoráit.. Amit még külön kiemelnék, és hamár beszélek róla, meg is köszönnék, hogy a kritikus, e köré épülő jelenetben nem mondták ki a StarWars óta elcsépelt "I am your father"-mondatot. Eléggé torz, de borzasztóan szórakoztató film. (:
Össz.: 9/10
